A kórházi napok átlagosan teltek, összesen 4 napot voltunk bent. Benike besárgult a 2. nap, de hamar letudtuk ezt a dolgot, így a szülinapom előtt 1 nappal, június 5-én haza jöhettünk végre. Miután Szabival nagy nehezen belegyömöszöltük a gyereket az autós ülésbe ("Hogy a fenébe van ez?? Ez így nem jó, hátul állítsd be! Vagyis nemnemnem, itt elöl húzz egyet azon az izén...ajj nem jó! Fogadjunk nem hoztad el a leírását...!"), el is indultunk, végre kifelé a kórházból. Nagyon vágytam már erre :)

Indulás haza!

Nos, egy újabb élmény, amire azt hiszem, nem lehet felkészülni: új lakó költözött hozzánk, a mi kis pici lakótársunk, aki ezentúl az egész életünket meghatározza :). Szépen el is telt a nap, majd eljött az este...És igen, egy új jelenséggel ismerkedhettünk meg: az éjjeli ordító csecsemővel. Ugyanis korábban, a kórházban, Beni ezt az oldalát még nem mutatta, a sárgaság miatt gyakorlatilag egész nap kizárólag aludt. Na de most!

Szóval, elkezdődött az átlagos, kisgyerekes szülők élete nálunk is: viszlát alvás, helló beesett, karikás szemek!