Szeptember elején vártam, vártam, kitartóan vártam, aztán csak nem érkeztek meg azok a bizonyos napok. Első gondolatom természetesen az volt, hogy az én kaotikus nőiségem ismét szeszélyesdit játszik velem, ahogy eddig olyan gyakran is tette. Persze, azért megvettem egy terhességi tesztet, habár biztos voltam abban, hogy Szabival mi még ketten leszünk egy jó ideig. Megérzésem akkor beigazolódni látszott, a teszt nyugalomra intett. Aztán múltak a napok, semmi változás, megvételre került még jónéhány teszt, melyek rituális, kézremegős felavatása minden alkalommal negatív eredményt hozott. Egészen
szeptember 15-ig. Ekkor lélegzetvisszafojtva álltunk férjemmel a fürdőszoba szekrényre helyezett kis mérőeszköz fölött, és hitetlenkedve, nevetve konstatáltuk: két csík. Szóval jön a gyerek.
Szabi második mondata az volt, hogy na oké, akkor ő most leül és megiszik egy jó sört, az idegrendszer felkavarodásának lenyugtatása végett. Hasonló jellegű problémámat én már inkább csak gyógyteával kezeltem. Egy második teszt elvégzése után kezdtünk rádöbbenni arra, hogy szülők leszünk...a szüleink meg nagyszülők, a nagyszüleink dédszülők, a tesóink keresztszülők és így tovább.
