Hihetetlen méretű iparág épült a gyerekek öltöztetésére. Én hülye, ezt anno nem is tudtam. Amikor még nem volt gyerekem, már azért akkor is láttam, hogy persze vannak a csincimincifancy márkás ruhás mini leányok s ifjak, de azt gondoltam, hogy ez maximum a kiválasztottak úri huncutsága, semmint össznépi hisztéria.
Aztán elkezdtem babaruhákat vásárolni. Nem volt sok szempontom: legyen pamut, meg praktikus, kényelmes és az én mércémmel mérve reális árú (=olcsóbb mint a felnőtt ruha) meg persze: babás, gyerekes stílusú. Nem pasis, nem férfias, nem felnőttes. Semleges! Hát. Mondanom se kell, ezutóbbi szempontom nagyjából lehetetlen volt, ugyanis a gyerekruhák legnagyobb része arra kényszeríti a szerencsétlen és tudatlan anyát, hogy a gyereket tuti valami bekategorizáló cuccba gombolja be. A felhozatal siralmas, íme egy kis ízelítő:
Aktuálpolitikai body:
Aktuálpolitikai body 2.:
Ó, te szegény ded, ki még huncutul mosolyog, bár tudnád, hogy az a 65 nálad már inkább 100:
Ha kislány vagy, feltétlenül fogadd meg az egyik neves skandináv fast fashion márka utasítását, és álmodj csillogással, ragyogással:
Már-már oravecznóris-coelhós bölcsesség, szigorúan kisfiúknak:
A Coelho-idézet randomgenerátor nagyon beindult skandináv ruhamárkás barátainknál, itt épp egy helyes kislányfelsőn keresztül üzennek. Rendkívül sokatmondó, indokolt felirat:
És akkor vannak az indokolatlanul anti-gyerekbarát darabok. Amik már ránézésre is kényelmetlenek:
Skinny farmer, egyenesen kötelező darab egy olyan wannabe-boy totyogónak, akinek az anyukája azt akarja, hogy drága kicsi fia elinduljon a Helyi Vagány Csávók klubjába vezető úton. Lehet, hogy ez kicsit kényelmetlen, kificcen felül a pelus, de hát a szent cél eléréséhez áldozatokat kell vállalni, tanuld meg édesfiam!:*
(*JA, és vigyázz, össze ne céklázzad!)
Kislányoknak. Csak mert olyan jól lehet benne mászókázni, homokozni, lepkét kergetni. Egy rúzs épp elfér a zsebében, és már indulhat is a móka, hurrá:
A gyermek ortopéd orvosok ajánlásával, lehetőleg járástanuláshoz:
.Ha lesz egy lányom, ilyen lesz az egyenpulcsink. Tényleg. Ez már szinte szép:
Újraélesztett barokk...
A modern gyereknevelési irányzatok mind amellett állnak ki, hogy a gyerek maradjon gyerek, ne siettessük se az ovit, se a sulit, se a pályaválasztást stb., mindenki haladjon és fejlődjön a saját ütemében. Sőt, manapság a pár éve még agyonhájpolt nyelvi ovik, korai készségfejlesztő ilyen-olyan elfoglaltságok indokoltságát is egyre több szakember és szülő is megkérdőjelezi. És szerencsére egyre több az olyan vélemény is, amely hangot ad annak, hogy a gyerekek játékait ne skatulyázzuk be kizárólag fiúsnak és lányosnak, hanem hagyjuk meg nekik a választás szabadságát.
Emellett a ruházkodás divatja valami egészen mást sugall, méghozzá valami olyasmit, ami pár száz évvel ezelőtt volt szokás: öltöztesd a gyereket mini-felnőttnek. Nem a gyerek kényelme számít, hanem a szülő azzal kapcsolatos törekvése, hogy gyermeke ruháján keresztül őt magát hogyan ítéli meg a (játszótéri) társadalom, a közösségi média népe és egyéb állatfajták csoportok:
Elenyésző a semleges, csakúgy önmagáért létező gyerekruha. Ami kizárólag arra lett teremtve, hogy leegyék, összekoszolják, létezzenek benne. Nem. A gyerekruhának újfent mindig sugallnia kell valamit. Egy kislánynak cuki csajszinak kell lennie már születése pillanatától, fidresfodros göncökben, egy kisfiúnak pedig miniatűr, vagány csávónak kell lennie, nincs mese (És sokszor tényleg nincs, de ez már megint egy másik téma.). Ezek a képek létező bloggerek létező gyermekeiről készültek. Számomra már-már sokkoló:
Pedig tutira kedves srác lehet, de ezt szépen eltitkoltatják vele:
Ezt a szettet mikor és hova adom rá édesleányomra?
És a sokk. Kacsaszáj. Úgy látszik, nem lehet elég korán elkezdeni:
Képek forrásai:
http://lolkashop.hu/
http://www2.hm.com/hu_hu/index.html
http://www.kipar.org/index.html
http://www.stylemotivation.com/
