Ma olvastam egy cikket az Y-generációs anyákról. Szórakoztató kis írás, a felszínt karcolgatja, de ez nem is baj, egy 40 fokos késő délutánon ugyan ki a franc akarna tudományosba hajló értekezéseket bogarászni az Y-generációs anyákról mondjuk posztmodern feminista olvasatban, jujj. Na mindegy.

Az van, hogy én egy kicsit telítődtem már azzal, hogy a szülőséggel kapcsolatos könyvek, cikkek nagy része rólunk, anyákról szól. UNALMAS! Igen, valóban mi vagyunk a gyerekkel többet és mi vagyunk terhesek-terheltek leginkább a gyerekkel, de szerintem legalább ugyanannyit kéne beszélni az apákról.Akik szintén várakoznak 9 hónapot, szintén új szerepkört kell megtanulniuk, aggódnak, emellett maximális teljesítményt várnak el tőlük a munkahelyen, 0-24 talicskázniuk kell haza a pénzt. És mindeközben nyomul a világ azzal, hogy töltsenek el minőségi időt a gyerekkel, a napi 8-10-12 óra meló után is vidáman fürdessenek, legyenek kompetensek a gyereket érintő ügyes-bajos ügyekben, vonuljanak ki a kanapéra, ha a gyerek nem, ők viszont akarnak aludni stb. Ja, és persze fogják be, csak ne hápogjanak a saját igényeikről, mert akkor azonnal szexista, elnyomó állatokká degradálódnak a társadalom - vagy legalábbis annak női része - előtt.

Milyen is egy Y-apu és milyen a nem-Y? Ha azt vesszük alapul, hogy Y-anyuhoz Y-aput rendelünk hozzá, akkor rendesen fel kell ám kötni a gatyát mindkét félnek.

Egy hatvan év körüli ismerősöm szerint a mi generációnk anyáinak könnyű dolguk van, irigyel minket ezért. És ahogy ezt kifejtette, egyet is értettem vele. Az ő korosztályuk (anyai) identitását teljes mértékben a társadalmi elvárások szabták meg. Hogy jaj mit mondanak a szülők, rokonok, ismerősök, ismeretlenek, kutyák, macskák stb. Össznépi elvárás volt, hogy anyuka csak üljön otthon a gyerekkel, szoptasson katonás rendben (lehetőleg jól elhúzva a függönyt, nehogy valaki meglássa, fúj), sétáltassa a babakocsit gyereket napi 3 órán át, szigorúan a közért-gyógyszertár-játszótér háromszögben. Ételrendelés és kávézgatás a barátnőkkel? Ugyanmár, milyenanyaazilyen. No meg persze a szokásos főzmostakarítás. És persze áhitattal, mosolyogva várni a férjurat munkaidő után, lecsitítva a gyereket: pssszt, apa fáradt! 

Ehhez képest szentségtörés, amit mondjuk én művelek. Azt nem mondom, hogy figyelmen kívül hagyom az emberek véleményét. Ilyen ember nincs is...De mondjuk elég bátran szelektálok. Nem ülök otthon, sose volt gond bárhol szoptatni, beülök étterembe babával, kávézgatok a barátnőkkel, miközben a gyerekek a lábunkál játszanak a KOSZOS földön és ÖSSZEKOSZOLJÁK a ruháikat. Mosokfőzöktakarítok amikor és ahogyan épp kijön a lépés. Nem vasalok. Várom a férjem haza, de van, hogy előtte elszalasztom gyógyszertárba, vagy boltba, hogy hozzon nekem sört. És magának is, ha szeretne :).

A régi apák 8-16 óráig dolgoztak, tizen-huszon évig egyetlen munkahelyen. Ingben és élére vasalt nadrágban. Nem volt sikk a gyereknevelés, hisz' az amolyan női hóbort ugye. Pelenkázás talán volt, de a szomszédnéni mondjuk minimum sokkot kapott volna, ha GYES-es apukát lát. Apukának halvány elképzelése sem volt a gátsebről, a hozzátáplálásról, éjszakai altatásról. Apu tudott villanyt szerelni, autót bütykölni, tévét javítani. A régi apák nem főztek vacsorát, ez csakis az asszony dolga lehetett. Aki aztán csendben maradt, hogy felesleges fecsegéssel ne zavarja a pihenő családfőt, aki édesdeden szenderedett el a szent televíziókészülék előtt.

Ipszilonapa munkahelyén nem ismeretlen fogalom a home office. Ha valami nem tetszik, vagy kéne több lóvé, lelép. Gyereket nevelni sikk. Gyerekkel facebook-ra posztolni menő. Gyereket babakocsiban tologatni szexi, a hordozásról már nem is beszélve. Pelenkázni alap, GYES-re menni ugyan necces, de már nem a cikiség miatt. Ipszilonpapa tudja mi az a gátseb és érdeklődik is a hogyléte felől. Etet és kérdez a kajákról. Beleszól, vitatkozik róla! Éjjel felváltva altat anyuval. Fogalma sincs a villanyokról, autószerelésről, tévét inkább vesz mint szerel. Van, hogy este ő pakol be a konyhába, mert felesége inkább alszik már.

Na most akkor jó nekik vagy nem?

Az ipszilonok élete nem csak játék és mese! Hallottál már a gonoszról? A csúf, kopasz...szerepkáoszról? Régen tök egyszerű volt a képlet olyan értelemben, hogy hogyan is KELL élnie egy férfinak, egy nőnek, egy gyereknek és mindenkinek együtt. Mindenhonnan ugyanazok az elvek, instrukciók folytak.

Ma meg nem csak hogy minden lehet a férfi, de mindennek KELL is lennie. Elvárjuk, hogy érjen haza fürdetésig, de lépkedjen a munkahelyi ranglétrán is, amit manapság némi túlórázás nélkül elég nehéz... Elvárjuk, hogy legyen topon a melóban, virítsa a lóvét dögivel, de segítsen éjjel gyereket altatni és húzzon ki a kanapéra, ha nem tetszik a gyerekkel együtt alvás. Elvárjuk, hogy értse meg kimerültségünk és rossz kedvünk, de mi se kérdezzük arról, ő hogy van, hogyan bírja ezt az egészet. Elvárjuk, hogy legyen képben a gyerek dolgaival kapcsolatban, de ne okoskodjon bele. 

Vagy. Szeretne a gyerekkel valódi kötődést kialakítani, ezt mi imádjuk is, ám mégse vagyunk képesek ráhagyni a gyereket. Nem vagyunk képesek szó nélkül hagyni, ha nem PONT azt a bodyt adja rá, amit mi kikészítettünk, és persze állandóan kioktatjuk a helyes pelenkázásról is. Nem hagyjuk, hogy hibázzon és így tanuljon. Ki szeretnénk kapcsolódni néha, de leordítjuk a fejét, ha ő ki akar mozdulni a haverjaival...

Szóval alapjáraton ez így elég húzós lenne...De azért az elég király, hogy most már elhangozhatnak az apáktól például ilyen mondatok anélkül, hogy full idiótának néznénk őket:

"Figyi, hívj takarítónőt, ha nem bírod..." 

"Menj nyugodtan, én majd megetetem és leteszem aludni!"

"Elég híg volt a kaka, majd figyelgesd te is napközben."

"Á hagyjad, hozok én még egy sört!"

"Mikor is fog megjönni?"

"Inkább hordozva viszem..."

"Szerintem az övét még sensitive-el mosd."

Én pedig válaszolhatom, hogy:

"Á, majd megoldom gyorsba', max. holnap nem főzök..."

"Oké kössz, lehet taxival jövök!"

"Ételdarabok is voltak benne?"

"Jójó, de enyém a Heineken plíííííz!"

"Fú nem vágom, nem emlékszel, hanyadikán jött meg előző hónapban?"

"Lehet, hogy el fog aludni rajtad..."

"Ahj, túl aggódod már megint."