Július 16-ára Beninek hatalmasra duzzadt a BCG oltás helye. Olyan cseresznye méretű lett. Védőnő és dokinéni is látta, mindketten megállapították, hogy hát tényleg hatalmas, de ezzel sajna nem lehet mit kezdeni...Ez volt szerdán, másnap a gyermekem egész nap sírt. Olyan nagyon keservesen, hogy csak na. Mivel ez - szerencsére - nem jellemző rá egyébként, este, 2 fájdalomcsillapító hatástalansága végett úgy döntöttünk, irány az ügyelet. 

Autó-kórház-húténylegnagy-átagyerekosztályra-maradjatokbent1éjjelre.

Hajnalban a gyerek pukkancsa kipukkant, a sírás megszűnt, ám a reggeli rutin vizelet vizsgálatból kiderült, hogy Benikémnek van egy kis hugyúti fertőzése. És ezért 1 hétig (!) a kórházba kell költöznünk. A BCG oltás helye már el is felejtődött ezáltal. 

A gyerek napi 3x kapott antibiotikumot vénásan. Szó ami szó, majdnem elájultam, amikor mindezt felfogtam, hogy mi ott bent, 1 hétig, a gyerekemet pedig gyógyszerrel tömik...Pánikolás és folyamatos zokogás helyett egyszer kisírtam magam, aztán eldöntöttem, hogy a lehető leghiggadtabban végigcsinálom ezt a kurvasok néhány napot úgy, hogy Beni a lehető legkevésbé érezze mindezt kellemetlennek. Elkezdtük, beköltöztünk, végigcsináltuk. A napokat igyekeztem hasonlóan csinálni, mintha otthon lennénk: rendszeres evés, játék, alvás, séta néha. 

Szabi eközben szorgosan hordta be itthonról a cuccokat, és ehető kajákat nekem :). Borzalmas volt az egész, ám valahogy csak túl vagyunk rajta. Hát, ez is meg volt készpassz. A gyermeket 25-én pénteken feltételes szabadlábra helyezték, negatív leleteivel együtt - holnapután megyünk kontroll vizsgálatra és ha ott is minden OK, akkor juhé :). 

S hogy mitől alakult ez így? Nem tudjuk. Alkati/anatómiai dolog ez - hangzott a "Mit rontottunk el??!!" kérdésünkre a válasz a gyerekorvosoktól. No komment, én is ilyen vagyok: ha valamit el lehet kapni ily módon, akkor én tuti elkapom.

Mindemellett nagyon elégedettek voltunk a Szent János kórház Gyerekosztályával - a szegényes állapotot bőven kompenzálta a nővérek és dokik kedvessége és precizitása. Szóval respect :) Néhány kép kórházi mindennapjainkból: