Kicsit rólam...Nem híztam sokat, ezt most már ki merem jelenteni. Ám ezt szerintem nem a hű de nagy odafigyelésemmel értem el, hiszen a pizza evéseim az utóbbi 9 hónapban kicsit sem csökkenek, sőt... :). Mondjuk az tény, hogy például rengeteget járkáltam ide-oda, hébe-hóba tornázgattam is, egyszóval: nem vagyok az a bepunnyadós fajta. És nem utolsó sorban: sose voltam egy nádszál, így a változás sem olyan szembetűnő valszeg :).
A véghajrát pedig nem csupán a terhességem vége felé való közeledés jelenti, de az előttünk álló következő, kb. 2 hét is. Ugyanis jövő héten vesszük birtokba az új lakást! A tervek szerint a gyors, tisztasági festés lezajlik a május 1-i hosszú hétvégén, utána pedig berámoljuk a bútorokat és a cuccokat. Ha minden jól megy, május 10-re minden készen áll majd a baba fogadására. Ehhez persze elengedhetetlen az, hogy én legalább eddig az időpontig egyben maradjak! Hát, igen, bevállaltuk, izgalmas a dolog ez kétségtelen...De hát miért éppen mi lennén a nyugis házaspár, miért épp én lennék a babaruhákat már a szülés előtt hónapokkal a szekrénybe precízen behajtogatós anyuka...Ez valahogy nem ránk vallana :). Bár azért azt el kell mondanom, hogy elég királyul intézzük az ügyeket, szervezéseket. A legapróbb részletekig megterveztünk mindent, úgyhogy ha minden igaz, egy igazán tuti kis csili-vili kecónk lesz, aminek az erkélyén mondjuk 2 hónap múlva már a legnagyobb chill-ben, kisimulva, nádszálkarcsú derékkal, tündöklő hajjal és bőrrel etethetem Benikémet:).
