Szülői szerep, avagy mindenki másképp rontja el - én éppen így :)

Anyja lettem

Jógyerek

2014. július 15. - buanna
Ha már az előző bejegyzésemnek a frappáns Szaranya címet adtam, legyen ez most egy sokkal szebb című és tartalmú poszt, amelyben kizárólag a gyerekemről fogok ódákat zengeni - figyelem, most meneküljön, aki rosszul van az ilyen pöffeszkedő és öntelt szülői attitűdtől! :)

Beni vasárnap lett 6 hetes. Elvileg ez vízválasztó pont, amikor is sokaknál véget ér, vagy legalábbis jelentős mértékben enyhül a sírós éjjelek macerája, a folytonos hasfájás és persze innentől számít anyuci fizikálisan teljesen felépültnek (if you know what I mean...). Arról sajnos nem szól a fáma, hogy apukával mi a helyzet, bár saját empirikus megfigyeléseim alapján Szabolcs ezalatt a 6 hét alatt profi gyermekgondozóvá vált, pelenkáz, fürdet, altat, és ami a legfontosabb: határtalanul szereti a dedet :).



Ami a horrorisztikusnak bélyegzett első 6 hetet illeti, nálunk ez azért nem volt ilyen vészes. Vagy mi vagyunk ekkora istenkirály, angyali türelmesek :) (Nem, ezt nem hinném...). Egy kezemen meg tudom számolni, hogy a gyerek hányszor sírt éjjel, és a nappalok is eléggé könnyen kezelhetőek voltak. A legidegőrlőbb órák talán reggel voltak, 6-7 körül, amikor Beni néha 1-2 órán keresztül ordított, és fogalmunk nem volt, miért. Ezekből a reggelekből se volt több szerintem 10-nél. A napközbeni sírások szerintem nem említésre méltóak, ezek engem egyáltalán nem viselnek meg, hiszen miután általában kipihenem magam éjszaka, ezért nappal okés vagyok, és nem okoz gondot, ha a gyerekkel órákon keresztül játszuk a "leteszlek-felveszlek-járkálunk" című játékot.

Ami fantasztikus, hogy Beni napról napra egyre érdeklődőbb! Már hetek óta egyre bőszebben mosolyog, az emberekre és a játékaira egyaránt. Egyre hosszabb időt tölt el a kis játszószőnyegén, és sokszor már én se kellek neki hozzá, hanem szépen elkalimpál, nézelődik a felhalmozott játékrengetegben. Nagyon szereti, ha énekelek neki, vagy mondókázok. Ilyenkor olyan kis figyelmes, hogy ő is elkezdi mozgatni a száját. Kis utánzások már vannak, a mosoly az egyértelmű, de a nyelvkidugás és a csücsörítés kezdeményeit is nyomokban felfedeztük :).



Néhány tényszerű megállapítás Beniről az objektivitás szerelmeseinek :):

- 4,9 kiló
- 6-7-szer eszik egy nap, alkalmanként 20-30 percen keresztül
- Elfogyasztott mennyiség: 100-130 gramm/étkezés
- Továbbra is dús, gyönyörű, gesztenyebarna haja van :) (jó,ez már nem objektív, bocsánat :D)
- Kék a szeme (Ó te jó ég, ha így marad, kardjába dől a teljes női társadalom 15 év múlva :))

Összességében szuper jó kis kölyök, kevés nyűggel. Mondjuk mi se vagyunk szívbajosak, szerintem. És én hiszek abban, hogy ezt érzik a babák. Mármint, hogy a szülő aggódós-e, vagy sem. És hogy mi jó, vagy rossz szülők vagyunk-e? Hát, mindenki döntse el maga :).

Amit én minden egyes nap igyekszem tudatosítani magamban, és ami erőt ad a legnehezebb pillanatokban is: Igen, a gyerekednek rád van szüksége, úgy ahogy vagy. Nem egy jó anyára. 

És akkor a végére egy kis életérzés:)


A bejegyzés trackback címe:

https://anyjalettem.blog.hu/api/trackback/id/tr116548329

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.