Szülői szerep, avagy mindenki másképp rontja el - én éppen így :)

Anyja lettem

A véghajrában...

2014. április 25. - buanna
Hihetetlen, de már csak 1 hónapom van a szülés várható időpontjáig! Ma elkezdtem összeállítani a kórházi csomagomat: külön, amiket a szülőszobára viszek és külön, amiket majd a kórházban töltött napokon fogok használni. Közben egy kicsit ráparáztam a dologra, hogy akkor most húú, ez tényleg meg fog történni, fájdalom, szülés, gyerek...te jó ég! Nagyon várom és nagyon félek, kicsit olyan ez, mint a házasság. Persze míg előbbinél a valódi fizikai fájdalomtól és a felelősségtől rettegek, addig utóbbi esetében inkább attól tartottam, hogy a döntés, amit meghozunk, vajon boldoggá tesz-e majd bennünket, nem fogom-e meggondolni magam, mint derült égből villámcsapás, aztán azt is megbánni satöbbi...Nyugtat a tény, hogy a házasságomat jónak ítélem meg, remélhetőleg ez a gyerek-téma is hasonlóképpen fog elsülni :). Szeretem a kisfiamat, ám kicsit tartok attól, hogy - főleg az elején - olyan leszek, mint egy elefánt a porcelánboltban, ám feltételezem, hogy ez így van rendjén és minden (leendő) anyuka így érez.

Kicsit rólam...Nem híztam sokat, ezt most már ki merem jelenteni. Ám ezt szerintem nem a hű de nagy odafigyelésemmel értem el, hiszen a pizza evéseim az utóbbi 9 hónapban kicsit sem csökkenek, sőt... :). Mondjuk az tény, hogy például rengeteget járkáltam ide-oda, hébe-hóba tornázgattam is, egyszóval: nem vagyok az a bepunnyadós fajta. És nem utolsó sorban: sose voltam egy nádszál, így a változás sem olyan szembetűnő valszeg :).

A véghajrát pedig nem csupán a terhességem vége felé való közeledés jelenti, de az előttünk álló következő, kb. 2 hét is. Ugyanis jövő héten vesszük birtokba az új lakást! A tervek szerint a gyors, tisztasági festés lezajlik a május 1-i hosszú hétvégén, utána pedig berámoljuk a bútorokat és a cuccokat. Ha minden jól megy, május 10-re minden készen áll majd a baba fogadására. Ehhez persze elengedhetetlen az, hogy én legalább eddig az időpontig egyben maradjak! Hát, igen, bevállaltuk, izgalmas a dolog ez kétségtelen...De hát miért éppen mi lennén a nyugis házaspár, miért épp én lennék a babaruhákat már a szülés előtt hónapokkal a szekrénybe precízen behajtogatós anyuka...Ez valahogy nem ránk vallana :). Bár azért azt el kell mondanom, hogy elég királyul intézzük az ügyeket, szervezéseket. A legapróbb részletekig megterveztünk mindent, úgyhogy ha minden igaz, egy igazán tuti kis csili-vili kecónk lesz, aminek az erkélyén mondjuk 2 hónap múlva már a legnagyobb chill-ben, kisimulva, nádszálkarcsú derékkal, tündöklő hajjal és bőrrel etethetem Benikémet:). 

A bejegyzés trackback címe:

https://anyjalettem.blog.hu/api/trackback/id/tr956548349

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.