Szülői szerep, avagy mindenki másképp rontja el - én éppen így :)

Anyja lettem

Crazy anyu, komoly anyu

2013. november 18. - buanna
Ismerőseim és barátaim kétféle véleménnyel vannak rólam általában, ha a szülői szerepről esik szó (függetlenül attól, hogy tudnak-e a várandósságomról). Az egyik csoport szerint szuper szülő leszek, úgy ahogy vagyok, a másik csoport mosolyogva ugyan, ám kissé több komolyságra, "felnőttes" viselkedésre int, és bízik abban, hogy ez hamarosan bekövetkezik majd az én esetemben is, ahogy kell/kéne.

Meglehetősen sokat gondolkodom én is ezeken a szerepeken...Először is azon, hogy valójában milyen is vagyok? Éretlen és laza, vagy ez azt jelenti, hogy nyitott gondolkodású? Nagypofájú, ami egy másik megvilágításban őszinte? Szórakozott, ami utalhat kreatív gondolkodásra? Igazából én egyet tudok érteni minden megvilágítással, biztos, hogy egy-egy tulajdonságnak meg vannak a pozitív és negatív vetületei is.

És milyen szülőnek kéne lennem? Lazának, vagy komolynak? Liberálisnak, konzervatívnak? Irtózom ezektől a kategóriáktól. Azt tudom, hogy szeretni fogom és már most is odáig vagyok ezért a kis - egyelőre - kb. 8 cm-es kölyökért :) Biztos, hogy halálra fogom magam aggódni, amikor sírni fog az elején, vagy amikor életében először lesz beteg. Az is egészen bizonyos, hogy nem fogok ráerőltetni mindenféle szerepet, nem fogom belegyömöszölni a "csupa-kék-kisfiú" vagy a "csupa-pink-kislányka" skatulyába. Arra fogok törekedni, hogy anyaként nagyon közel álljak majd hozzá, azt szeretném, ha olyan anya lennék, akivel akármit meg lehet osztani, nem akarok tabukat, amik eltávolítanak egymástól. Emellett szeretnék értéket közvetíteni, álomszerű és "kirakat-szagú" helyett használható, de emberséges értékrend alternatívát mutatni, és azt szeretném, ha olyan anya lennék, aki bármilyen borzalmas baromságot jobban tolerál, mint a hazugságot. Ja, és szeretném, ha a gyerekem úgy szeretne és tudna velem együtt bulizni, mint az én szüleim tették/teszik velem, és ha arról van szó, akár egy sárban tocsogós fesztiválozást is bevállaljak majd vele/miatta. Az biztos, hogy a tanulásban nem lesz kibúvó, viszont azt is remélem, hogy nem leszek egy zsarnok, aki csak az oktatási rendszer egyszerű 1-5-ig terjedő skálájában méri majd a gyerekét, sárba tiporva ezzel a méltóságát és valódi erényeit. Satöbbi, satöbbi.

Ilyen leszek? :) Biztos sokan tervezik az elején, hogy ilyenek, meg olyanok lesznek/nem lesznek, aztán a gyerekük egy kis elkényeztetett, deviáns, hisztis dög lesz (lásd: én :D), vagy éppen egy kis mániákus, tudálékos, taposógép stréber (lásd: nem bántok senkit :) ).  Vagy véletlenül egészen "normális" (hoppá, ilyen nincs is). Azt tudom, hogy ha mindig a gyerekem lesz az első helyen és nem az én céljaim vele kapcsolatban, akkor nagy baj már nem lehet. Ez bazi nehéz lesz, de sosem fogom feladni :)

A bejegyzés trackback címe:

https://anyjalettem.blog.hu/api/trackback/id/tr846548393

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kovács Kitti 2013.11.22. 11:16:41

Amikor elmondtam Rotinak, az első amit mondott az volt: "Biztos barom jól fogják csinálni", és én is így látom, nagyszerű szülők lesztek. Az anyaság pedig szépen ki fog alakulni, teljesen más anyuka leszel majd egy hónapos korában és egy éves korára. Csak hagyj majd időt magadnak, hogy anyává válhass! És ne feledd ennek a csöpségnek te lehetsz a legjobb! :)

Anna Ujhelyi 2013.11.22. 16:20:48

Ez most úgy, ahogy van, nagyon jól esett. Köszönöm :)