Szülői szerep, avagy mindenki másképp rontja el - én éppen így :)

Anyja lettem

Titoktartás, émelygés, sírás

2013. november 17. - buanna
Az én anyumnak, apumnak és a Húgomnak elmondtuk a nagy hírt már aznap. Mindenki örült, aztán persze megállapodtunk abban, hogy "Sssh , ez még titok!". Hiszen, még csak 6 hetes vagyok. Legalábbis ekkor azt gondoltuk...De ugyan, miért is működnének  dolgok szabályosan, főleg az én esetemben :)

Ezt a vasárnapi napot követő pénteken elmentünk nődokihoz. Megnézett, majd közölte, hogy igen, ez valóban terhesség, de még olyan nagyon picike, alig lehet talán 4-5 hetes, menjünk vissza jövő héten is, mert most még nem sokat lát. Kicsit csalódottak, ám bizakodóak voltunk, ekkor már éreztem: nagyon akarom ezt a gyereket, foggal-körömmel küzdenék érte - ez lehet az anyai ösztön? :) A következő vizsgálaton megállapították, hogy van szívműködés, 6 hetes terhes vagyok. Ám mindenki olyan furcsán viselkedett, az orvos is folyton csak várakozásra intett, hogy még nem tudunk semmit, még ne siessem el a bizakodást, hisz' még mindig annyira kicsi ez a gyerek, nem stimmel a mérete valahogy. Jöjjek vissza 2 hét múlva.

Mondani se kell, Dr. Google segítségével én már mindent diagnosztizáltam magamban, a gyerekben, sírógörcsökkel rohantam ki munkahelyemről a mosdóba, panaszkodtam anyámnak, Szabinak, zokogtam itthon is, aztán nem bírtam tovább, felhívtam az orvost, hogy én ugyan nem várok 2 hetet, hamarabb akarok választ kapni arra az egyszerű kérdésre, hogy: MOST AKKOR MI VAN?! Érezve kétségbeesésemet, a Doktor úr néhány napon belül ismét fogadott, ekkor már megnyugtatóan zárult találkozásunk, egyértelműen látszódott, hogy az én kicsikém szépen növekszik, minden kétséget kizáróan. Ekkor elmondta a doki, hogy kétségei voltak afelől, hogy a baba rendesen fejlődik-e, mivel túl kicsinek tűnt. Ennek okát is kiderítettük: a mi kis babánk ugyanis nem akkor fogant meg, amikor úgy általában szokás,  hanem egy mondhatni lehetetlen időpontban, egészen közel "azokhoz a bizonyos napokhoz". Szóval jönni akart. Nagyon :)

Ekkor megnyugodtunk, fellélegeztünk, és elkezdődött a reményteljes várakozás. Ezt csak az állandó émelygés, és néhány furcsa megnyilvánulásom árnyékolta be, vagy tette komikussá. Erről egy követező bejegyzésben írok.

A bejegyzés trackback címe:

https://anyjalettem.blog.hu/api/trackback/id/tr476548399

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.